Már vártam, mert be is szeretnék kicsit vásárolni, sokat szeretnék fényképezni, és végre megismerni olyanokat is, akikkel eddig csak neten beszélgettem. ( cél: Spice and Wolf light novel beszerzése, 2 Vampire Hunter D manga az akciós jegy keretében, és még amit kinézek )

szerk.: Fényképezőgép betárazva, már csak a pokróc kell meg reggel lehet tízórait készíteni.

Az egész kezdődött azzal, hogy az említett oldal vezetője felkereste először a mi oldalunk főadminját, azzal a kéréssel, hogy feltölthetné-e a videómegosztókra a munkáinkat. Természetesen mivel nálunk mindenki maga dönt a projektje felől, ezért meg lett mondva neki, hogy keresse fel az adott animékkel kapcsolatban a fordítókat. Ez nem történt meg. Pár videómegosztó ember megkeresett ugyan minket, de csak 1-1 animével kapcsolatban, amire feltételek mellett engedélyt is adtunk, de arra nem, hogy ezek a munkák egy másik oldalra is ki legyenek linkelve.

Nem egyszer próbáltunk beszélni az oldal vezetőjével, hogy az oldalán is jelölje meg a forrásokat, de nem volt hajlandó. Azt mondta, hogy bőven elég, ha a megjegyzésben benne van a videómegosztó oldalán. Mivel ezzel természetesen nem értettünk egyet, megkértük vegye le a munkákat, ő erre azt válaszolta, hogy ő csak linkelget, ezért a videómegosztókkal beszéljünk. Ördögi kör, nemde?

Április 19-én  két nagyobb csapat, az Animeaddicts, és az Uraharashop összedugta a fejét, hogy vajon mit is lehet tenni az ügy érdekében, mivel szót érteni már nem lehetett az illetővel. Több ötlet is felmerült, köztük beszéltünk a videomegosztókkal, az oldal üzemeltetőjével is, felmerült ugyan a feltörés(hackelés), és azáltal az oldal tartalmának töröltetése, de arról mindenki hamar letett, mert etikátlan módszernek tartottuk, és ez csak minket minősítene. Jogi fellépés szintén nem állt volna meg stabil lábakon, mivel a fansubolás jelenleg fél-legális tevékenység, ezért ezt hamar elvetettük, mivel lehet, hogy több kárunk származott volna belőle.

Mi maradt? Kipattant az ötlet, hogy sztrájkoljunk. Ne adjunk ki addig feliratot/videót/mangát, amíg a dolog meg nem oldódik, és a letöltéseket se engedjük addig. Az ötlet többi csapatnak való előterjesztését másnap este 8 órára hagytuk.

Mindeközben sikerült beszélnünk az oldal üzemeltetőjével is, aki azt mondta, hogy ha nem jutunk megegyezésre az oldal adminjával, akkor ő felszólítja őket a költöztetésre. Ez mind szép és jó, csak ahogy ki is írta az oldal vezetője, elköltöztek volna másik oldalra, és ugyanott folytatták volna a tevékenységüket.

Még aznap megpróbáltunk beszélni a videofeltöltőkkel is, akik közül háromból egyet sikerült meggyőznünk, hogy töröltesse a videóit, amit félsikernek könyveltünk el.

Elérkezett a kedd… Este 8 órakor mivel az msn nem bírta a hatalmas konferenciabeszélgetést, az Animeaddicts chatjében került sor a megbeszélésre a fansub csapatok között. Szinte egyöntetűen meg lett szavazva, hogy az oldal költöztetése nem elég, mert semmi sem akadályozza meg abban az illetőt, hogy elköltözve, egy másik oldalon ugyanazt hozza létre. Ezért mindenki beleegyezésével még aznap 26 csapat kihirdette a sztrájkot, miszerint 1 hétig leállítanak mindennemű letöltést, amíg az említett probléma fennáll, megnevezve az oldal címét, és a sztrájk okát.

Nem sokkal ezután elszabadult a pokol. A felhasználók tábora 2 részre szakadt. Egyik fele hisztizett, szánalmasnak tartotta, vagy elítélte a fellépést, a másik pedig támogatta és bátorította. (szerencsére nekik volt nagyobb  táboruk) A nagy felháborodás miatt több ezer felhasználó kezdte el bombázni fenyegetéseivel és követelőzéseivel az említett oldalt és vezetőjét, aminek okán igen csak rövid idő alatt az oldal összeomlott. Másnap még javában zajlott a sztrájk, de már kezdett változni a tendencia, végül 12:40-kor az oldal vezetője bejelentette, hogy törölteti az oldalt, és még ha indít is újat, az csak szinkronos animékkel fog foglalkozni. Nem maradt már más hátra, minthogy a csapatok eldöntsék folytatják-e a protestálást, vagy pedig megbékélnek az eredménnyel. 19 óra tájékán a csapatok 2/3-ada megszavazta a sztrájk beszüntetését, ezzel is megnyitva a kordont a felhasználósereg előtt.

Sokan félreértelmezik, de leírom inkább ide is, hogy mi volt a sztrájk célja:

• Figyelemfelkeltés: hogy felhívjuk a felhasználók figyelmét arra, hogy létezik ez a probléma, és az ilyen oldalak csak kárt okoznak a fansub csapatoknak
• Elrettentés: hogy az embereknek még csak eszébe se jusson egy ilyen oldal készítése, vagy legalább az, hogy tudjon az ember engedélyt kérni arra, hogy felhasználhatja-e mások munkáját
• Csapatok összefogása: egyrészt kíváncsiak voltunk rá, másrészt meglepődve tapasztaltuk, hogy a fansubberek képesek egyként kiállni a “jogaikért”, és támogatni egymást. Ez úton köszönöm is minden részt vett csapatnak.

Tény, volt pár olyan csapat, aki azért csatlakozott, mert ez az egész hatalmas reklámot jelent az oldalának, illetve volt aki be se tartotta a sztrájk feltételeit ( nem minden letöltést lőtt le, és be is írta, hogy a héten attól még lesz ez és az, ha a többi nem is), de mindez eltörpül amellett, amit képviselt ez az egész.

A felhasználói oldalról… akik szánalmasnak vélték az egészet, vagy azt gondolták, hogy a felhasználókkal szerettünk volna kiszúrni, azok tévednek. Azon egyszerű oknál fogva, hogy ha egy ilyen oldal, szinte nulla munkával eléri azt, amit mi xy idő alatt, akkor nekünk vagy elmegy a kedvünk az egésztől, vagy pedig a forrásaink apadnak el.  Valaki azt mondta nekem, hogy vajon kit viselne meg jobban egy hetekig tartó zárlat, az üzemeltetőt, vagy pedig a fogyasztókat? A válaszom az volt, hogyha valaki feléli az összes energiaforrást, és nincs miből áramot termelni, akkor az miben jobb? (mellesleg egy sztrájk a nagyobb látogatottsággal rendelkező csapatoknak hatalmas érvágás )

A sztrájkhoz egyes csapatok különböző okokból csatlakoztak, de egyként kitartottak mellette. Ez volt a lehető leghumánusabb lépés, amit megtehettünk, így őszintén, büszke is vagyok a fansub közösségre. Még egyszer szeretném megköszönni mindenkinek, aki részt vett benne (vagy részt vett volna, de lemaradt róla ), és a sok felhasználónak, aki kiállt mellettünk! Reméljük, hogy soha többé nem kell hasonló módszerhez folyamodnunk!

u.i.: Több csapat is tervezi azt, hogy a videóit egyszer majd HD online videomegosztókra pakolja fel, amint meglesz rá a lehetőség, így biztosítva azoknak is, akik esetleg nem tudják letölteni/megnézni a részeket, ezzel is elkerülve az ilyen oldalak elszaporodását, illetve a videók rossz minőségben való felkerülését.

u.i2.: 1 poszt/2 hónap megvolt megint. Azért igyekszem majd változtatni ezen.

Stanislav

Köszönöm Learanak, hogy nekem ajánlotta ezt a díjat!

Szabályok:
A. Meg kell köszönni a díjat annak, aki küldte.
B. A logót ki kell tenni a blogba.
C. Be kell linkelni azt, akitől kaptuk.
D. Írni kell magunkról 7 dolgot.
E. Tovább kell adni a díjat másik hét bloggernek.

1. Könyvfaló vagyok… Imádok olvasni, már, ha tehetem, és nem épp tanulnom kell.

2. Szeretem a rock, metál, és japán zenéket, kedvenceim például KOKIA és Akiko Shikata, vagy éppen The Cranberries

3. Szeretek fordítani (milyen meglepő ), immár 6 éve űzöm ezt a hobbit, és bár kedvfüggő, de élvezetből csinálom, nem azért, hogy gyakoroljam, vagy mert feltűnési viszketegségem van.

4.  Imádok aludni… legalábbis szeretnék, de mostanában nem nagyon jön össze a dolog.

5.  Néha rám jön a főzhetnék, és olyankor mindig szeretek kísérletezgetni új receptekkel, vagy a régiek módosításával. (nem nevetni, esetek nagyobb részében sikerül is a dolog )

6. Amit nagyon nem bírok, ha meghazudtolnak, vagy hülyének néznek engem.

7.  Bár időm nem engedi, de ha lenne, akkor szabadjára engedném írási hajlamaimat, és újra írnék, mint régen. (verseket, novellákat…)

Kinek is küldjem tovább ezt a díjat? Megvallom őszintén olvasok pár blogot, de azért annyit nem… Nézzük csak… küldeném:

Elhaymnak, RAM-AHiNanak(3 nőszemély egyben , szóval ezzel 3-at letudtam ), nemingének, Nittának, illetve Junchinak.

Érett már egy ilyen bejegyzés is, de nem nagyon volt időm, így most félálomban próbálom összekaparni.

Visual Novelről még nem írtam, de tudni kell, hogy szeretem őket, már amikor van időm rájuk. Mielőtt valaki megkérdezné mi is az: a Visual Novel olyan animés grafikával készült “játék”, ahol novellaszerűen kell egy cselekményt végigolvasni, és bizonyos pontoknál akár választási lehetőségünk is van, hogy merre haladjon tovább a történet. Több fajtája is létezik, van ahol egy szálú cselekmény van, ott nem dönteni kell általában, hanem például interaktív játékelemeket ültettek a novellába. A legtöbbnél viszont a cél, hogy te, mint a főszereplő összejöjj valamelyik lánnyal/fiúval a novella végén.(így ezekben folyamatos döntésekre kényszerülsz)

Akit bővebben érdekel a dolog:
http://animeaddicts.hu/forum.php?viewtopic.66.7189.1

Nos, kicsit elkanyarodtunk a bejegyzés lényegi témájától. Nemrég végre sikerült befejeznem a Soul Link című VN-t, és írnék róla egy kis ismertetőt, meg megosztanám a tapasztalataimat.

A sztori:

A történet 2045-ben játszódik, ahol az emberiség már képes az űrben is élni, és űrállomásokat állított fel a Föld orbitális pályáján. Főszereplőnk, Aizawa Shuuhei egy katonai tiszt, akit éppen egy ilyen állomásra, az Ariesra helyeztek ki gyakorlati küldetés gyanánt.

Ott hosszú idő után újra találkozik gyerekkori barátjával, Naoval, és öccsével Ryoutával is, akik az Ariesen állomásoznak, mint tanuló kadétok.

Ám nem sokkal főhősünk érkezése után, egy Jararacas nevű terrorista csoport megszállja az állomás négy blokkja közül az egyiket, a Hamalt. Mindenkit sikerült evakuálni az Ariesről, hőseinket kivéve, aki a Sheratanon ragadtak. A kadétok Shuuhei irányításával felveszik a harcot a szervezet ellen, és eleinte sikereket érnek el, miközben nem is sejtik, hogy egy másik kéz is irányítja az eseményeket.

Fontosabb szereplők:

Aizawa Shuuhei: A prológus, és az első fejezet főszereplője. Egy katonatiszt, aki kiemelkedő eredményeket ért el az akadémián, briliáns elme és stratéga, de az életszerű helyzetekben nem
igazán jeleskedik.

Aizawa Ryouta: A második fejezet főszereplője. Eleinte kissé gyámoltalan, gyáva karakter, de emellett kedves, és megértő. A karakterek közül ő megy át a legnagyobb jellemfejlődésen.

Morisaki Nao: Egy kedves, kissé félénk lány, aki nem hiába készül elsősegély tisztnek az állomáson, mert ahol csak tud,
segít az embereken. Gyerekkora óta szerelmes Shuuheibe.

Nagase Sayaka: Szintén az egyik tanuló kadétja az állomásnak, akiről hamar megtudjuk, hogy fanatikus rajongója mindenféle járműveknek, és azt tervezi, hogy egyszer pilóta lesz.

Yamanami Yuu: Egy rejtélyes háttérrel rendelkező “civil” nő, aki szintén az állomáson ragadt. A tipikus tsundere karakter jegyeit viseli, ritkán válaszol, ha az ember kérdezi, és akkor is cinikus, vagy durva stílusban.

Nitta Aki: Egy tanuló kadét, akit Shuuheiel együtt helyeztek ki az Ariesra. Kacérkodó stílusával, és csípős mondataival gyakran kergeti Shuuheit az őrületbe. Számítógépes ismeretei kimagaslóak, és sokszor lesz a csapat segítségére.

A történet érdekessége:

Ez a visual novel több fejezetre van osztva, és mindegyik fejezetben az első kettőt kivéve más a főszereplő, más személy szemszögéből olvashatjuk/láthatjuk az eseményeket. Shuuhei útján csak Nao szerezhető meg, míg Ryouta esetében három leányzó közül is választhatunk. Továbbá, ami még érdekesség, hogy a prológusban és epilógusban a főszereplők is hangot kapnak (Shuuhei, Ryouta), de a későbbi fejezetekben ez visszaáll a megszokott “egyes szám első személy hangját nem halljuk” esetre.

A játékról általánosságban:

Említést érdemel, hogy már igen hamar az elején van erotikus tartalom a játékban, de ezek majdnem pár kivételtől eltekintve rövidek. Kivételt ez alól csak azok a jelenetek képeznek, amikor “révbe érünk” valamelyik lány karakternél. Nagyon sok a rossz befejezés a játékban, ezért gyakran mentsünk, illetve van benne néha megerőszakolás, és egyéb dolgok is, ezért aki az ilyet nem szereti, az tekerje át ezeket, mert mint írtam, ezek elég rövidek.

Vélemény:
Szerintem egész jó történet kerekedett ki belőle, jó pár fordulattal, de olvastam már jobbat is. A karakterek jelleme közül talán Shuuheié és Yuué volt, ami tetszett, és változatosságot hozott. Mindenkinek tudom ajánlani, aki éppen nem tudja, hogy mit olvasson, de semmiképp sem javaslom olyannak, aki most kezdene visual novelbe először.

A végére egy-két kép:

… vagyis miket néznék meg, ha lenne rá időm.

Ami alap… tudni kell rólam, hogy eddig szinte az összes baseballos anime tetszett, ezért:

Major 6th season: biztos, hogy megnézem, akár utólag is, ha nem lesz rá időm. Szerintem a legjobb baseballos anime, ami létezik, nem hiába élt meg 6 évadot is.

Ookiku Furikabatte: szintén baseball. Nézni fogom, mivel első évad is nagyon tetszett.

Arakawa under the bridge: elvont romantikus történet? Jöhet minden mennyiségben. Alapjáraton szeretem a nem túl nyálas szerelmi történeteket, de ha ezt még megspékelik egy csipet őrültséggel is, akkor azzal le lehet venni a lábamról.

Heroman: későn bejelentett BONES alkotás, így egy misét mindenképp megér, bár semmit se tudok róla. De a stúdióban még nem csalódtam, így lehet most se fogok.

Giant Killing: Fociiii… de rég volt már focis anime. Pláne ilyen formában. Első rész dönt, de remélem jó lesz.

House of Five Leaves: Történelem “buzi” vagyok… kell ennél több magyarázat? Bár rajzolása kicsit érdekesnek tűnik elsőre, de szerintem tetszeni fog.

Working!: Klisé? Igen… de még mennyire, ám engem valahogy megfogott, szóval mindenképp belenézek. Seinen cucc ráadásul, szóval a végén lehet tényleg nem fogok benne csalódni. (na meg főzés… szeretek főzni… lol…)

OVA-k közül Nodame az alap… mivel végigkísértem a sorozatot is, ezen kívül még belenézek a BlackRock Shooterbe is, már csak kíváncsiságból, bár kicsit sok a hype körülötte.

Ezek azok, amik már kép, és előzetes ismertetők fényében megtetszettek. Így ezek száma csökkenhet, és növekedhet is. Mindenesetre előző tavaszi szezonhoz képest ez sokkal jobbnak ígérkezik. (abból 4-et néztem azt hiszem, ebből 1-hez még nincs angol felirat, a másik meg még mindig fut )

u.i.: Kéne többet is írnom, de időm semmi. Suli kikészít, mellette fordítani is kéne… ismertetőket írni… hajjaj! Na majd csak… ezt úgyis csak sebtében csaptam össze.

u.i2.: Szinte biztos, hogy ezek közül egyiket se fogom vinni, mert a mostaniakra is alig van időm. Majd talán ősszel.

Először is szerezzük be valahonnan a crackelt Fontcreator nevezetű progit (azaz valahonnan szerezzünk hozzá serialt), mert a trial csak 30 napos (már, ha jól emlékszem). Ha ez megvan, nyissuk meg a programot, azon belül pedig File -> Open -> Font File.  Ekkor rublikákban legördül előttünk a teljes betűtípus. Először is megnézzük, hogy milyen ékezetes betűk hiányoznak. A legszerencsésebb esett, ha csak az “őŐűŰ”-k azok, így azzal hamarabb meglehetünk.

1. Jobb gombbal nyomjunk valahová a fonton belül, ott “Add” gombbal megadunk egy új négyzetet.
2. Ezután kiválasztjuk, hogy melyik betűre akarjuk az ékezetet. Legyen ez esetben ez az “O” betű. Rákattintok -> jobb gomb -> Copy. És végül az új üres rublikára jobb gombbal kattintva a “Paste” parancsot használjuk. Ekkor elhelyeztük az “O” betűt ezen a helyen is.
3. Ezután kikeressük az ékezetet más betűből. Ha “Ő”-t akarunk, akkor ott az “Á”. É”, “Ó” és társai, ha meg “Ö”-t, akkor akár a rövid “i”-ből is, ha nincs más lehetőség. Ha egyáltalán nincs ékezetes betűtípus, akkor én a pontos vessző vesszőjéből szoktam átalakítani a hosszú ékezetet, és a pontjából a rövidet. Válasszuk ki ez esetben az “Á” betűt, jobb klikk rá -> Edit: ekkor megjelenik egy új ablak, ahol ezt a betűt szerkeszthetjük, de nekünk erre most nincs szükségünk, hanem jobb gombbal rákattintunk az ékezetre, és megkeressük a “Copy” parancsot. Ugyanezt megismételjük a négyzetbe helyezett “O”-nkkal, annyi különbséggel, hogy itt a “Paste”-et használva behelyezzük az ékezetet, aztán pedig a helyére igazítjuk.(ezt megismételve, mivel ugye “Ő”-t csinálunk)  Sokszor alakítani is kell az ékezeten, de ezt könnyen megformázhatjuk. DE, és ez fontos, figyeljünk, hogy az ékezet ne fusson ki a font megengedett magasságából (mert pl a Word és más helyek hajlamosak levágni olyankor az ékezetet)
4. Ha kész a betűnk, akkor már csak egy utolsó lépés maradt hátra, mégpedig a billentyűzetre való kiosztás. Jobb gomb a négyzetre, legalsó parancs “Properties”. Két fül jelenik meg, nekünk a második kell, azaz a “Mappings”. Ott Ki lehet választani a platformot, de a legfontosabb számunkra a “Select”. Azon belül kettő típust fogunk használni, az egyik a “Latin-1 supplement”, a másik a “Latin Extended-A”. Itt kiválasztjuk melyik kiosztásra van szükségünk. Jelen esetben a miénk az utóbbiban található, ott is a “Latin Capital Letter O with double acute”. Okét nyomunk, és ezzel kész is a kiosztás. Ezt megismételve lehet a többi betűvel is, végül pedig mentsük el az új fontunkat.(értelemszerűen, ha a kis betűt csináljuk, akkor “small letter” )

Kis segítség: “Latin-1 supplement”-ben található az: “áÁéÉíÍóÓúÚöÖüÜ”, azaz az “őŐűŰ” kivételével minden. Ha valamit nem tudunk, nyissunk meg egy ékezetes fontot, és “lessük le”, hogy melyik betűnek mi az angol megfelelője.

Remélem többeknek segítettem a leírással, a “betű” miatti szóismétléseket meg nézzétek el, másképp nem hiszem, hogy ment volna, főleg így reggel.

Fordítás:

Kezdjük ezzel, mivel  tulajdonképp az értelmi munka többsége ebben a témakörben zajlik. Először is, amikor szabadidőm van, kedvem is van, és nem vagyok hulla fáradt, akkor előveszem A, B, C munkát. Megnézem melyiket fordítanám szívesen most, vagy melyikkel végeznék hamarabb; a szempontok lényegtelenek. Kiválasztom A-t.

1. Először megnézem újra a részt, hogy tudjam, hogy mi hol, és hogyan zajlik, illetve, ha kihallok az angolnál egy-egy magyarul jobban hangzó kifejezést, azt leírom. (manga esetén ez a pont kiesik, mivel eleve az angol szöveget nézem)
2. Ezután jön az angolból való fordítás. Ám mielőtt elkezdenénk, javasolnék pár előkészületet. Mindenképpen ajánlatos egy jó szótárt magunk előtt tartani. (angol-magyart, de akár magyar-angolt is) Ez lehet elektronikus, vagy nyomtatott könyv.(MTA Sztaki magyar-angol, angol-magyar szótár például) Ajánlott tisztában lenni a magyar szólásokkal, közmondásokkal, amik esetlegesen helyettesíthetnek bizonyos angol kifejezéseket (értve: könnyebb megérteni abból), de ehhez is kereshetünk neten segítséget. Az angol szlengnek is vannak már angol szótárai a neten, ezért ha valamit nem értünk, akkor ne szégyelljük azokat használni. (ahogy az előbb említett angol szólásokra is… pl.: The pot calling the cattle black. = Bagoly mondja verébnek. ) Ezen kívül érdemes tisztában lenni a szavak szinonimáival, lévén az angol nyelv messze nem annyira változatos, mint a mi magyar nyelvünk. Ne legyünk restek másképp írni a szavakat, mint ahogy az a szótárban meg van írva, ha van rá jobb ötletünk. (de szintén léteznek ilyen szótárak is)
3. Fordítás során, amire figyelni kell, hogy ne merüljünk bele túlságosan az angol kifejezésekbe, ne próbáljuk ugyanúgy fordítani, ahogy ott vannak, mert sokszor esünk abba a hibába, hogy „tükörfordítunk”. Figyeljünk a szórendre, illetve többször is olvassuk el néha a mondatokat, ha nem vagyunk 100%-ig biztosak benne, hogy jók-e magyarul. Ezen kívül a gépírás ismerete sokat segít, lévén, ha nem a billentyűzetet nézzük, miközben gépelünk, hanem a monitort, akkor kevesebb elgépelést követünk el, mivel azonnal tudjuk javítani. Ha esetleg többet tudunk az adott kifejezésről, vagy egy-egy japán szó jelentéstartalmáról, akkor nyugodtan írjunk jegyzetet róla(google és wikipedia sokat segít az ilyen források keresése során), mert a feliratot nézők is tanulhatnak ezáltal belőle újat. (és szerintem jobban is lehet élvezni)                                                                                Próbáljunk meg stílust adni egy-egy szereplőnek, mivel a szinkronban se beszél mindenki ugyanúgy. Mindenkinek megvan a saját karaktere, ezért igyekezzünk a feliratban is olyan stílust adni nekik, amilyen jellemző rájuk. Elrugaszkodhatunk egy adott mondat fordításától (azaz nem kell mindent úgy fordítani, ahogy le van írva), viszont a mondat jelentéstartalma ne változzon meg ettől még.

Megjegyzés: egyes animéknél/mangáknál, amik kifejezetten egy témával foglalkoznak ajánlott, ha több forrásnak is utánanézünk. Ezzel megkönnyítjük a saját munkánkat, ráadásul a később felbukkanó jegyzetelnivaló szövegeket se kell nagyon keresgélni már. (értem itt például: haditengerészeti, háborús, baseballal, amerikai focival, kosárlabdával foglalkozó animék)

Lektorálás:

1. Célszerű az adott részt mindenképp lektorálás előtt egyszer megtekinteni. Hogy ne a történetre figyeljünk oda- ne kalandozzon el a tekintetünk- hanem a feliratra.
2. Én általában, ha tehetem keresek egy égetett angol feliratos verziót, amire ráfektetem középre igazítással a magyart. Így látom alul az angolt, középen a magyart, és hallom a japánt is. Ezen kívül úgy állítom be az ablakot, hogy lássam hol tart a videó.
3. Ezek után két módszerrel szoktam dolgozni. Egyik, hogy megnyitom a feliratfájlt, és miközben nézem a részt, és találok benne hibát, megállítom és azonnal javítom a feliratban. A másik módszerem, hogy veszek egy papírt (Russeltől loptam az ötletet, így illik megemlíteni ), és miközben nézem, papírra vésem az időpontot, a hibát, és a javítását, így majd utólag egyszerre javítom a feliratban a dolgokat.
4. Amire célszerű figyelni: fordítók, ha fáradtak, vagy gyorsan fordítanak, gyakran beleesnek abba a hibába, amit korábban említettem, hogy „angolos” mondatokat állítanak elő. Általában ezeknél csak szórendet kell változtatni, vagy pedig a kifejezést alakítani magyarossá. Helyesírási hibák javításához elég jónak kell lenni nyelvtanból, de igen, van kis segítség is. Ez pedig nem más, mint a helyesírás ellenőrző. (legyen az akár Wordben, vagy simán Firefoxban/Internet Explorerben) Bár ez nem minden hibát szűr ki (körülbelül 80%-át), azért érdemes őket igénybe venni. Továbbá én úgy szoktam, hogy javaslatot teszek a javításokra, vagy ha találok komolyabb hibákat, akkor zárójelezve leírom azt a fordítónak, hogy mit rontott el, mert ebből ő is tanul, és legközelebb lehet nem követi el ezt megint.

Összegzés:

Fordításnál, és lektorálásnál is, véleményem szerint mindkét nyelvet jól kell ismerni. Igen, kell tudni az idegen nyelven is, amiből dolgozunk, de nagyon fontos, hogy nagy legyen a szókincsünk, és tudjunk rendesen fogalmazni. (ez természetesen nem mentesít attól, hogy félrefordítsunk, és „odaköltsünk” mondatokat, amik nem is léteztek az eredeti fordításban/szinkronban)

Illetve, ha értelmes kritikát kapunk az alkotásainkra, akkor azt fogadjuk jó szívvel. Egyrészt, mert sajnos ritkán kapunk, másrészt, mert ebből is tanulunk.

Tipp: szeressünk olvasni. Ha az ember könyveket olvas, attól nő a szókincse, és új kifejezéseket is tanulhat belőle, és ne hanyagoljuk a szép anyanyelvünket.

Ha valakinek szemet szúrt az írásom, netán véleménye van vele kapcsolatban, esetleg kérdezne, azokat nyugodtan tegyétek meg a hozzászólásokban. Legjobb tudásom szerint igyekszem majd válaszolni rájuk. Remélem páran érdekfeszítőnek találták azért ezt az írást, és nem csak egy „wall of text”-nek.

Stani kijelentkezik…

Mivel valaki volt olyan kedves, hogy írt egy mellékesen nem “személyes” jellegű kritikát a fordításomról, ezért bátorkodtam én is összeszedni egy-két csemegét. Én senkit se fogok nevén nevezni, mert nem vagyok olyan “maradi”, hogy ujjal mutogassak. Az illető úgyis tudni fogja, hogy róla van szó.

Akkor lássuk a medvét:

“Könyvmoly létedre igen rosszul használod a nyelvet!” -> valóban? Milyen nyelvet? Kicsit kétértelmű is, amellett meg értelmetlen.

“A Tanács tényleg ilyen hatalmas?” -> Hol van itt szó tanácsról? Végig Everlue-ről beszéltek… a Tanács ráadásul csak a mágiával hivatott ügyekkel foglalkozik… de a kézművességben hol a mágia? Mellesleg nem csak varázslócéhek vannak…

“Hogy merészlesz ilyesmit tenni, csak hogy kielégítsd a vágyaidat?!” -> kétszer “hogy”? Ráadásul a második helyesen inkább “azért” lenne…

“”Egy kézműves mester!” -> hűha… tudtommal író… mindegy… mesterember az túl egyszerű lett volna…

“Magánzárkába dugtad három évre!” -> aha… középkori fantasy-ben vagyunk… ráadásul Lucy-ról beszélünk… aki mellesleg szépirodalmon nőtt fel, és nemesi sarj… de kit érdekel, hogy a karakternek megfelelő stílust adjunk? Elő a szlenggel!

“Huh?” -> igen… ez igazán magyaros kifejezés…

“Óriás Rák Kapuja, megnyitálak!” -> megnyitálak? Ez most komoly? Éljenek a nyelvújítók!

“Azt hittem egy egyenes ütés lesz, erre
kiderül, hogy horog.” -> Na igen… ezt nevezzük szó szerinti fordításnak…

“Most már haza mehetsz.” -> hazamehetsz itt egybe… de mindegy… kitérünk minden apróságra, ahogy mások is tették.

“Lehetséges, hogy leírta a különböző
üzleti vállalkozásaim illegális gyengepontjait?” -> Illegális gyengepont? Az igen… mutassatok már nekem olyat!

“Hát átadja a Tanács vizsgálati varázslóinak…” -> nem vizsgáló varázslóinak… á dehogy…

“Leányok Kapuja, megnyitálak!” -> tök mellékes, hogy csillagjegyekről van szó, és a “maiden” itt a Szüzet jelenti, de semmi baj… a mondat második részére már ki se térek.

“Ugyan az a varázslat, mint Lucy-é?” -> hát.. a varázslat nem ugyanaz, maximum a fajtája… de áhh… már meg sem lepődök…

“Nem menekülhetsz még több lyuk ásással!” -> csak nekem tűnik értelmetlennek így ez a mondat?

“Szép volt, Crab!” -> Minek fordítsuk le… hisz japánul mondtam, hogy “Kani”… (angolt még megérteném… )

“Akkor magam fogom eltávolítani!” -> egy könyv elpusztításáról, megsemmisítéről van szó… noted…

“Szégyellem, hogy az apám írta a Hajnalt.” -> totál mellékes, hogy a Daybreak később Dear Kaby lesz, ha felcseréljük a betűket.. de valahogy a Hajnalból nem fog kijönni a Drága Kaby… áá, minek is meghagyni azt, ami jó úgy, ahogy van…

“Jó pénzt kaptunk.” -> ez lett a “The money was good”-ból… ami ugye… “Jól fizetett”, talán?

“Jól tetted, hogy abba hagytad az írást.” -> persze… abbahagytad miért is lenne egyben?

“Meg akartam szabadítani tőle a világot,
az apám jóneve érdekében. “-> Jóneve? Ez is új nekem…

“Ez egész könyvben!” -> miért is lenne “Az egész könyvben!” ?:)

“Nomrális csak így lemondani 2,000,000-ról?” -> igen, voltak elgépelések is… mondjuk ezt csak azért emeltem ki, mert mások is tették…

“Pénzt elfogadni egy olyan megbízatásért, amit
nem teljesítettünk rosszat tenne Fairy Tale jóhírének. ” -> valóban? “jóhírének”-et külön írjuk… semmi gond.

“A macskáknak kitűnő a szaglásuk!
“Azok nem a kutyák? És miköze a szagnak
az irányhoz?” kérdezi.” -> muszáj volt az előzőt is, hogy érthető legyen… “Azok nem a kutyák?”… talán “Az nem a kutyákra igaz?” … “miköze” külön…

“Rövidebb az út Magnoliába, ha átvágok ezen az erdőn, érted.” -> “érteeem?!” … erről miért a South Park jutott eszembe…?

“Nem, szerintem három darabra csapna
egy hegyet, egy szimpla rúgással!” -> szerintem sok itt a vessző…

“Még minidg itt tartasz?” -> .

“Az ott a barátunk, srác.” -> ezt a dumát… Jézusom…

“Jajj, ne! Lucy fog megenni!” -> nem “Lucy meg fog enni”… ahogy helyesen kéne… minek?

“A csillagok gondokat mutatnak a vízzel és a nőkkel.” -> ejha… értelmes ez is…

“Hogy mered teleszorni a számat kaviccsal?!” -> előbb még Homok bomba volt… lett belőle Kavics Bomba…

Ez volt a Fairy Tail 4. részének egy felirata. Nem néztem teljesen elejétől (ígérem legközelebb megteszem ), és nem voltam túlságosan tüzetes sem, de remélem élveztétek. Őszintén szólva… én nem fogok bunkózni, parasztozni, anyázni… mert felesleges. Nem alacsonyodok arra a szintre. A kritikát jól viselem, és beismerem a hibáimat, és mások hibáiról is teljesen objektívan írok, és nem teszek megjegyzéseket mellé. (főleg nem tahó stílusban) Egy szó mint száz… jöhetnek a kritikák a fordításaimról, ha objektívek, és igyekszem javítani rajtuk… elvégre az lenne az egész célja, hogy minél jobb feliratokat alkossunk, és minél élvezhetőbbé tegyünk egy anime-t a felirataink által.

Ennyi volt mára, Uff!

A fansubban ingyenes, önkéntes munka, és persze srsfcknbiz (^_-)—☆Wink. Senki nem kérte a fansub csapatokat, hogy alakuljanak meg. De ha már léteznek, és csinálják, amit csinálnak, akkor élvezze a közönség. Azt hiszem ez így is van rendjén…

Ne feledjük, hogy a fansubberek élvezetből is csinálják, hobbi, kedvtelés, passió… és még e-pénisz növesztésére is használható… wow…

Ugye szabadidejüket “áldozzák” a fansubbolás eme remek kereszteslovagjai értünk, kis tudatlanokért… de kértem én, hogy ezt tegyék? Kértem én, hogy csinálják ezt a srsfcknbizt?

Ha megalakulnak azért, hogy passiójukat kiéljék, vagy hogy egyesek verjék e-pöcsüket, akkor miért várják el, hogy köszönjem meg? Főleg ha, még egyszer mondom, önként jöttek létre…

Persze a dolog másik oldala, hogy ha ingyen az orrod elé tolnak valamit, azt illik megköszönni, már ha elég érett erre valaki, és rendelkezik annyi intelligenciával, hogy ez a “köszönöm” kifejezése normális legyen a számára.

De ha már vannak olyanok, akik nem ilyenek (nem akartam azt írni, hogy unintelligensek, bunkók, szarrágók), nem köszönik meg a fansubberek ó, mily önfeláldozó munkáját, akkor miért várják el a hős fansubberek? Miért megy egyeseknél a dráma, hogy ha nincs köszönöm, akkor befejezem? Miért gondolják úgy, hogy az a köszönöm mindenképp jár nekik?

Akkor tegyük fel a kérdést? Elsősorban miért lesz valaki fansubber?

Sok fansubber úgy gondol a fansubbolásra, mint szórakozás, vagy művészet. Nos, ha így gondolja, akkor miért várja el automatikusan a köszönetet? Megköszönöm, hogy jót szórakoztál, köszi, hogy kiéled a hobbid… köszi, hogy játszod a művészt.. köszi, hogy kifejezed önmagad… köszi, hogy csóválod az e-kukid… lol

Mások tényleg totális humanitárius szándékkal állnak neki (oh, yeah, they are the rare species), azaz tényleg az a céljuk, hogy jót tegyenek másokkal (értsd: hogy mások is megértsék az animéket)

Viszont az tény, hogy jól esik, szerintem mindenkinek, ha munkájáról visszajelzést kap, vagy ha megbecsülik azt. És mi a megbecsülés egyik kifejezése? Igen, ott a pont, egy köszönöm…(de már mondtam, hogy ezt valaki felfogja, bizonyos szintű IQ és EQ kell hozzá)

A másik, ha már van valaki, aki nem fejezi ki háláját az anime magyarosításáért, legalább ne is kritizálja anélkül, hogy látta volna az adott rilízt. Amin kiakadok, az az egyes szavazat az AA-n… miért vannak ilyenek? Sok kis homi rögtön egyest ad egy olyan csapat munkájára, amit nem szeret, vagy úgy gondolja, hogy az ő kedvenc teamjének riválisa… lol, az ilyen nőjjön fel!

Ja és ennek mi volt a lényege?

A fansubberek ingyen csinálják, amit csinálnak, szabadidőből, hobbiból. Elérhetővé tesznek japán animéket olyanok számára, akik nem beszélnek, nem értenek japánul (ráadásul a legtöbb – szinte az összes – magyar csapat nem tud japánul, és nem japánból fordít, szóval angolt vagy más nyelvet használ… ergo megvárja egy másik team rilízét, majd azt magyarosítja, ők megköszönték annak a teamnek, akiknek a munkáját használják? lol). Köszönetet elvárni képmutatás… de nem megköszönni meg, mondjuk úgy, hogy neveletlenség, illetlenség… De akkor is, ha nem jön magától ez a köszönöm, nem hiszem, hogy drámát kéne csapni miatta…

Viszont, én köszönöm az összes distronak, seedernek, olyan fansub csapatoknak, akik a saját pénzüket áldozzák egy szerverre, és elérhetővé teszik, hogy letölthessem az animét, amit szeretek és élvezek. És amúgy nagyon köszönöm a fordítóknak a munkájukat, az encoderekét is, mert ha jó az encoder, a szemem is tovább marad ép (értsd: nem szúrom ki a kíntól)

oké… köszi TS-ek, bár magasról szarom le a csiri-biri, csodát ordító betűtípusokat és karaokékat (kara készitők is köszi)… note: az egyszerű néha több, és definitely nemesebb oh, és TC-k is.. köszi… mert idegesítő, ha nagyon szar a nyelvtan…

本当に有り難うございます。(*^3^)/～☆

PS: én is amolyan fansubber lennék, fordítok… nem várok köszönetet, de nem tagadom, jól esik a visszajelzés, amit a “munkámra” kapok… amit leírtam, nem kioktatás akart lenni… csak nem értem egyesek hozzáállását a fansubbinghoz… ezen gondolkodtam, és ez lett belőle… ごめんね。

Miért is írom ezt?
Angol blogokon sokszor látom ezt a szót: ANIMU. Ez még nem is lenne baj, hiszen a fényes lények szeretnek viccelődni.
Ők már csak ilyenek, plusz nekik meg van hozzá a tudásuk (ó, de jó lehet fényben élni Y(>_<、)Y )

Ami baj, hogy magyar blogokon is látom ezt a szót, és a vicces az, hogy a használók nem is tudják, hogy ez egy vicc.
Komolyan, egyszer megkérdeztem valakit, hogy miért írja így, hogy animu, nem tudott válaszolni… akkor lol.

Most ássunk a dolgok sötét vagy fényes(?) mélyére!

Ahhoz, hogy feltárjuk eme igen érdekes rejtélyt (anime vs animu, akkor most mi legyen?), néhány fogalmat kell előhalásznunk.

Első lecke: weeabooism

Mi is az a weeaboo (avagy más néven wapanese)?
A weeaboo az a személy, aki megszállottja a Japán kultúrának, rajzfilmeknek zenének stb., és úgy tesz, mintha ő is japán lenne, vagyis totálisan utánozza a japánokat. Ez már szánalmas is lehet, mert annyira messze vannak attól, hogy japánok legyenek, vagy hogy úgy viselkedjenek, mint a japánok, mint amilyen messze van a Plútó a következő galaxis legtávolabbi csillagától (-_-;)
Japán szavakat használnak, de általában rosszul ejtik ki őket és így totál idiótának hangzanak.
Továbbá jellemző rájuk a japán megszólítások használata: Péter-kun, te olyan baka vagy, hontouni baka, demo én nagyon aishiteiru téged. w(^_＾) oh, yeah babey!

Nos tehát, máris van egy fogalmunk, amivel közelebb jutottunk a nagy rejtély megoldáshoz. Weeabooism (weeabooizmus), ne feledjétek! (^__^)

Második lecke: JAPÁN
a japánok sok szót átvesznek az angoloktol (és a németektől is.. meg szeretik a franciát is)
Azt hiszem ez nem egy ismeretlen jelenség, hiszen mi, magyarok is ezt tesszük. Olyan tárgyak, dolgok elnevezését vesszük át idegen nyelvből, amiknek nincs magyar megfelelőjük.
Gondoljunk csak a file (fájl), dezodor, szamuráj szavakra. Ezek persze meghonosodnak egy idővel (lásd pl. szamuráj és nem samurai)

Visszatérve a japánra. A japán kiejtés semmi gondot nem okozhat egy magyarnak. A szavakat úgy kell kiejteni, ahogy azok le vannak írva.
Tehát: わたし, azaz watashi (én) úgy kell kiejteni, hogy VÁTÁSI (nem elnyújtva, már ha értitek).
らいしゅう, azaz raishuu (jövő hét) kiejtése: ráisú
nos ANIMATION (animésön) egy angol szó. Magyarul: ANIMÁCIÓ.
Ezt a szót használják a japánok a rajzfilmre.
アニメーション (animeeshon) [e:animéson]. Ez rövidült le eképpen: アニメ, vagyis anime [e: anime]
Ahogy mondtam, a japán szavakat úgy ejtjük ki, ahogy le vannak írva.

Tehát a helyes kiejtés és használat: ANIME.

Láttad tegnap azt az animét? Szeretem az animéket.

Nem is angolosan, azaz animnak kell ejteni… hanem animE (felejtsétek el az animozást is, nem helyes)

Akkor miért láthatjuk fényes barátainknál, az angoloknál az animu szót?

Nos, mert az angol humanoidok szeretik a poént, mert szarkasztikusak, és szeretik mások arcát a saját hülyeségeibe nyomni. Ugye milyen kedves?

Mert vannak a weeabook, az idióta, esztelenül japánt majmoló weeabook, és őket figurázzák ki. Azokat az embereket, akik minden szónak megpróbálnak japános hangzást adni. (pl. my hearto beato (^_^;) )
Mert ha megfigyelitek, fansubberek blogjain, vagy fansub csapatok honlapjain találkozhatunk a legtöbbször ezzel az animu szóval…

De mi mentségük van azoknak a magyaroknak, akik animut használnak oktalanul?
Semmi, ők azok az idióták, akik esztelenül majmolják a japánt angolszász segítséggel.  (^(エ)^)

Ezt mind Captain Obvious mondta nekem, és megkért, hogy adjam tovább nektek is. Szóval köszönjétek meg neki, ha találkoztok majd vele (^0_0^)

Love.

Mindenki gondolt már arra, hogy mi lesz a jövőjével; hogy iskola után milyen hivatása lesz, és mikor akar családot alapítani. Rengetegen gondoltak már arra, hogy mi fog történni a bolygónkkal. A globális felmelegedés, az Északi-sark olvadása, egy 3. Világháború, amit atomfegyverekkel vívnak már az emberek, és nap, mint nap emberek százai tűnnek el Japán területén megmagyarázhatatlan okból. Vajon mi lesz az emberiség sorsa?  Sokan gondoltunk már erre. De Yoshina Ageha-t mindez hidegen hagyja. Őt csak az érdekli, hogy túlélje a következő napot is valahogy.

Ageha egy középiskolás srác, aki 10,000 yen-ért bárkinek bármilyen problémáját megoldja. Ha valaki terrorizál a suliban, ha valaki zaklat, vagy egyszerűen elvesztetted a pénztárcádat, ő mindig segít e csekély fizetség ellenében. Mondhatjuk úgy is, hogy ő a suli legnagyobb bajkeverője. Egy újabb megoldott „ügy” után éppen hazafelé tart hősünk, mikor egy nyilvános telefonfülke mellette elkezd csörögni. Nem telik sokba, és ő fel is veszi, de ahelyett, hogy valaki válaszolna, egy fura madár-alak jelenik meg előtte, amitől Ageha hátrahőköl, de ezután nem sokkal kámforrá is válik előtte a fura alak. Mikor visszatér, a telefonfülkébe egy vörös telefonkártyát talál, amire a „PSYREN” szó van felírva. Másnap, mikor megtalálja egyik osztálytársa, Amamiya pénztárcáját, egy ugyanilyen kártyát talál benne, de mikor megkérdezi tőle, ő csak tagadja, hogy bármi köze lenne hozzá, és sarkon fordul, ám mikor épp Ageha utolérné, hogy tovább kérdezze, hirtelen eltűnik.

Nem sokkal később Ageha megtudja egy városi legenda alapján, hogy valószínűleg Psyren titkos szervezete felelős a rejtélyes ember eltűnésekért, akiknek a vezetője a „Titokzatos Nemezis Q”, és hogy a vörös telefonkártyának mindehhez köze van. Azt is megtudja, hogy a kártyának a piacon hatalmas értéke van, ugyanis aki rájön Psyren titkára, azt 500 millió yen-el jutalmazzák. Épp ezért sok alvilági szervezet is hajt a hirtelen meggazdagodás lehetőségére. Még aznap este tétovázva ugyan, de felhasználja a kártyáját, hogy ráleljen ezáltal Amamiya-ra. Ám ahelyett, hogy válaszokat kapott volna, mikor felhívja Psyren-t a telefonfülkéből, egy csomó furcsa kérdésre kell felelnie igennel vagy nemmel, mintha valamilyen tesztre felelne. Miután a kérdések személyes irányba vonultak át, Ageha megelégeli, és lecsapja a kagylót. Másnap az iskolában két gyanús külsejű alak keresi őt, így hamar rájön, hogy a kártyát keresik, de mikor megpróbálna elmenekülni, épp beléjük botlik. Menekülés közben egyre hangosabb csörgést hall a fejében, és rájön, hogy a mobilján tud segítséget hívni. Ám, mint utólag kiderült, nem ő telefonált, hanem őt hívták ekkor, és az illető nem volt más, mint maga „Nemezis Q”. Ageha hirtelen a hívás után egy kietlen, elsivatagosodott világban találja magát, amiről fogalma sincs, hogy hol lehet.

Psyren története mondhatni itt kezdődik, és míg elején csak sötétben tapogatózunk, hogy mi is lehet ez az egész, szép lassan teljes képet kapunk a dolgokról.  És míg az elején nem nagyon tűnik egy shounen-fight alkotásnak, később ez egyre inkább változik.

A manga írója és rajzolója Iwashiro Toshiaki, akinek a másik ismertebb műve még a Mieru Hito. A mű immár 2007. december 3-a óta kápráztatja el olvasóit, ami a Weekly Shounen Jump-ban jelenik meg heti rendszerességgel. Eddig 6 kötet jelent meg belőle, és hamarosan jön a 7. is.

A shounen mangák kedvelőinek mindenképp tetszeni fog ez a remek alkotás, mely tele van fordulatokkal, és egy idő után akció jelenetekkel is, de ajánlom mindazoknak is, akik szeretik a poszt-apokaliptikus történeteket, és az olyanokat, ahol a főhős folyamatos fejlődésen megy át.

Amit még az AA-ra nem írtam: Akinek tetszik a Gantz, vagy az Alive – The final Evolution című manga, annak mindenképp tetszeni fog szerintem. Ízelítőnek pár kép:

Tokyo Magnitude 8.0:

Mit nem mondjak BONES alkotás, ezért sokat vártam tőle, de eddig a nézhető kategóriában van még csak így első rész után. Már a történet elején megírják nekünk, hogy ez a történet ugyan csak fikció, de földrengéstani vizsgálatok után készült, és a közeljövőben Tokiót érheti egy akár a Richter skálán 7.0-ás rengés is. Az egészet egy alsó középiskolás lány szemében látjuk (13-14 éves), aki gyűlöli mindennapi életét, és legszívesebben a pokolba kívánna mindenkit. Családban sem a legfényesebb a helyzet, szülők állandóan veszekednek, épp ezért egy tipikusan ábrázolt modern kori családkép (sajnos…). Egy nap mikor öccsét elkíséri egy kiállításra bekövetkezik a rengés (az még nem derült ki, hogy előrengés-e, vagy a tényleges már… mivel 2. részt még nem láttam), és mondhatni ténylegesen itt kezdődik a történet. Ha nem a tipikus B kategóriás katasztrófafilmek nyomvonalát fogja követni, akkor elég jó sztori sülhet ki belőle. Rajzolásilag inkább a tájra figyeltek, az épületekre, és a környezetre, mint a karakterek megrajzolására, de ez érthető is egy ilyen anime-nél. Végeredményben lehetne formabontó alkotásnak is nevezni, mert még nem hallottam olyan anime-ről, ami a természeti katasztrófákkal foglalkozna. Reméljük nyújtanak nekünk újat is, és nem csak azt, amit a filmekben látunk. Aki szereti a katasztrófafilmeket, annak mindenképp ajánlom. (én lektorálom egyelőre, Ranma kollégám meg fordítja )

Sora no Manimani:

Számomra ez hatalmas meglepetés volt. Ugyan nem az a „Emlékeimbe vésem egy életre” anime, de szórakoztató, pihentet, és nem kell elgondolkodni alatta a világ gondjain.  A történet: Saku Ooyagi hét év után visszatér szülővárosába, hogy aztán ott megkezdje a középiskolát ( ismertetőjegyei: szereti a könyveket, igazi könyvmoly, és szereti a magányt). Ám van akivel egyáltalán nem akar találkozni, ez pedig nem más, mint a gyerekkori barátja Mihoshi Akeno ( ismertetőjegyei: energikus lány, imádja a csillagokat), aki gyerekkorukban állandóan elráncigálta Saku-t, és mindig bajba keverte. Ez sajnos nem jön össze, mert már az első napján összefut a lánnyal, aki addig üldözi, addig lóg rajta, amíg ő végül belemegy, hogy csatlakozik a csillagvizsgáló klubhoz (mindeközben rájön, hogy nem is volt annyira rossz a lánnyal eltöltött idő). A bonyodalom pedig ott kezdődik, hogy egy tag híján van a klub, különben feloszlatják. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a könnyed romantikus vígjátékokat, aki szeretne kicsit kikapcsolódni egy fárasztó nap után.

Kanamemo:

Egy másik anime, ami nagyon meglepett, és tetszett. Van Kana, aki minden rokonát elvesztette, és még a házat is ahol élhet… van egy csapat lány, akik egy újság kioszkból hordják ki a kerületnek az újságot, és éppen egy új alkalmazottat keresnek. Az egész szép is jó lenne, ha mindez csak ennyiből állna, és kapnánk egy „aranyos” drámát, és vígjátékot, de… messze nem ezt fogjuk kapni. J Ugyanis az újság kioszk lakói mindegyikének mondhatni hiányzik egy kereke. Van a pöttöm 10 éves kis csaj, aki mellesleg a főnök;  van egy 23 éves végzős biológus csaj, aki azon kívül, hogy imád alkoholizálni ízig-vérig lolicon; van a szöszi 19 év körüli csaj, aki cukrász akar lenni, és minden ételbe legalább 2 kiló cukrot önt, emellett leszbi, és árad belőle a szeretet mindenki iránt;  a hosszú fekete hajú csaj, Yuuki, aki szerelmes az előbb említett szőke Yume-be, és bizonyos esetekben rettenetesen féltékeny is tud lenni; végül a 19-20 év körüli Hinata, aki 3madszor bukott meg a felvételin, és minden pénzét szerencsejátékokra költi. Mi sül ki mindebből? Egy elképesztően nagy baromság a szó szoros értelmében. Azon kívül, hogy nyíltan van benne shoujo ai(lány-lány szerelem), ecchi-ben is bővelkedik, de nem kell megijedni, mert mindkettő poénra van kihegyezve, és egyik se megy át durva végletekbe(nem úgy, mint Juuden-chanban). Főleg fiúknak készült, így nekik is ajánlom ezt az őrültséget, de annak is aki jókat akar nevetni, én mindenképp nézni fogom.

Element Hunters:

Eleve vacilálva indultam neki, de gondoltam egy rész még belefér. Történetünk a nem túl távoli jövőben játszódik, ahol az emberiség száma igencsak megtizedelődött. Ennek oka, hogy pár évvel ezelőtt a kémiai elemek hirtelen elkezdtek eltűnni, ami szörnyű katasztrófákat vont maga után. A jövőben épp ezért felállítottak egy csoportot, az „Elemi vadászokat”, akiknek a feladata az eltűnt kémiai elemek visszaszerzése. Akkor most jöjjön a hideg zuhany. A seiyuu-k eléggé kezdők szerintem, mert nem a legjobbakra sikerültek a szinkronhangok, kevés bennük az „élet”. A rajzolás rettenetesen aránytalan. Értve egy karakter feje 2x akkora, mint amekkorának lennie kéne a testéhez képest. Zene sem a legjobb, de valljuk be azért ez a sorozat a 14 évnél fiatalabb korosztályt célozza meg, azért, hogy megszeressék a kémiát.

Spice and Wolf II:

Erről csak röviden, mivel az első évadról már leírtam mindent, amit kellene. A 2. évad is követi ezt a hangulatot, de most már nagyobb súlyt helyeznek Lawrence és Horo/Holo közötti kapcsolatra. Opening és ending is nagyon hasonlít az első évadban megismertekhez. Csak annak ajánlom, aki látta már az első évadot, és az OVA-t, de akik ezt már megtették, azok ebben sem fognak csalódni.

Végül, de nem utolsó sorban itt van az én kedves társszerzőm által megírt CANAAN:

Canaan:

Mivel nem szoktam Visuel Noveleket olvasni és játszani sem, így a címből nem sejtettem mivel kerülök szembe, ha elkezdem ezt az animét. Kánaán, így álltam hozzá. Maximum egy Isten városa-szerű történetet vártam – ami mellesleg egy nagyon jó film, aki nem látta és erős idegei vannak, gyorsan pótolja ezt a hiányt –, erre mit kaptam az első rész megnézése után?

Akciót, rejtélyt, meztelenséget J (nem mintha ez olyan fontos lenne). Wow, mi kell még?- akár mondhatnánk is.

Az első rész kellően érdekes, és szinte semmitmondó, alig tudunk meg valamit, csak belecsöppenünk a történésekbe, in medias res, és bevált. Hiszen várjuk a folytatást, derüljön már ki, hogy kicsoda ez a Canaan, és ezzel vissza is tértem a címre. Canaan egy lány, a főszereplő – legalábbis jelenleg így tűnik. Múltjáról semmit nem tudunk, és lehet, hogy ő maga sem. Csak annyit áruul el a nyitó rész, hogy szinesztéziás. (szinesztézia – olyan mentális jelenség, amelyben egyik érzékszerv által keltett benyomás automatikusan aktivál egy másik érzetet, összeérzésnek is szokás nevezni)

A történet a modern Shibuya-ban (Tokió egyik híresebb kerülete) játszódik. A narrátor (Sham) egy háborúról beszél, katonákat említ és látszólag Cannan-hoz beszél. Sok minden zajlik…

Az anime első részében rengeteg minden történik, és csak úgy kapkodjuk a fejünket, köszönhető a „bumm, bele a közepébe” kezdésnek. Van egy „elsodort múltú” Canaanunk, egy fényképész Mariánk, egy detektívünk, egy feltörő újságírónk, és ott van a „Kígyó” nevezetű terrorista(?) csoport is, meg a szervezet, akiknek Canaan is dolgozik. Mi közük egymáshoz? Milyen történet van mögöttük?

Az első két epizód alapján nem tudjuk biztosan, miről van szó, és hogyan fog haladni a történet, de minden epizódban egy újabb résszel bővül a kép. Ezért is ajánlom, hogy érdemes elkezdeni ezt a remek, akcióban gazdag animét. A figyelmet megragadja, az információkat eddig szép lassan adagolták benne.

Pár szót még a grafikáról. A karakter design kissé hasonlít a Baccanaro!-ra, egy-két kissé gyengére sikerül CGI képkockától eltekintve nagyon bejövős J (mivel ez ízlés dolga).

*Fangirlmód on* Végül a fő ok, amiért ballépés lenne kihagyni ezt az animét (nem, nemcsak a szörnyű engrish op miattJ) az a remek seiyuu gárda. HAHÓÓÓÓ Sham hangja a nagyszerű és utánozhatatlan Ōtsuka Akio, aki a többek közt Black Jack (Black Jack), Kyouraku Shunshui (Bleach), Andrei Kalinin (Full Metal Panic!), Bateau (GITS), Gwendal (Kyo kara Maoh!) hangját kölcsönözte már. A hangja a legvadabb jéghegyeket is megolvasztja… ahhh *Fangirlmód off*

Mit várhatunk az animétől? Sok akciót, feszültséget, fanservice-t, izgalmas 23 perceket. Fegyveres csajokat –  WOW girl powa! És Canaan olyan lolis kinezetű, totál MOE

Írta: jadu

Még lehet várható egy pótjelentés is az elején említett anime-kről, de ne vegyétek biztosra.

Mivel kisebb-nagyobb spoiler nélkül ez az ajánlás nem fog menni, ezért kérlek bocsássatok meg.

Először is képzeljük el a késő középkori 16-17. századi Európát, és helyezzük ezt egy fiktív köntösbe. Craft Lawrence egy utazó kereskedő, aki abból keresi a kenyerét, hogy amit az egyik városban vesz, azt egy másikban eladja. Történetünk elején is egy ilyen kis faluba érkezik, ahol épp egy ünnepélyt tartanak a helyi istenség tiszteletére, de a hagyomány már csak az ünnepre terjed ki, és nem a tisztelet, és adakozás tanúsítására sajnos. Az üzlet lebonyolítása után épp a következő városba tart főszereplőnk, mikor is meglát egy gyönyörű lányt a szekerén. Egy kisebb beszélgetés után kiderül, hogy ő nem más, mint Horo/Holo, a bölcs farkas, a helyi istenség, aki megunta már itteni életét, és vissza akar térni északra a fajtájához. Végül nagy nehezen Lawrence el is hiszi, és bele is megy az üzletbe, hogy elkísérje őt. Így kezdődik meg kettejük kalandos útja.

Egy nagyon kedves anime-ről van szó(ami nem mellékesen „ligh novel”-ből készült), ahol van ármány, fordulatok, és bevezetnek minket a késő középkori világ kereskedelmének fortélyaiba. Romantika se hiányzik a műből, és komédia sem, és ugyan az egésznek Horo/Holo adja meg a színfoltját, rettenetesen élvezetes anime. Gyönyörű zenék, és festői tájak vannak benne, továbbá a seiyuu-k hangja is nagyon el lett találva. A karakterek jellemábrázolására, és fejlődésére nagyon sok időt fordított az eredeti író.

Egyedüli dolog, ami iránt kivetni valót találtam, az időnként az animáció megvalósítása, de ezen kívül nálam mindenhol tarolt az alkotás. Illetve amiért még nagyon tetszett, mert viszonylag kevés anime van, ahol igazi, vérbeli női karaktereket látunk, viszont Horo/Holo teljesen visszaadja ezt. Rejtélyes, makacs, kacérkodó, szeret flörtölni, önző, ám amikor kell gyöngéd, kedves, „kawaii”, és nem rest megvédeni, akit szívből szeret.

Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti a könnyed anime-ket, aki szereti a középkori tájakat, és zenét. Van benne ugyan némi izgalom, de az egész nem arra épít, így sokan lehet, hogy unalmasnak tartják majd, de akinek tetszett a „Natsume : Book of Friends”, az szerintem ebben se fog csalódni. Végszónak, mint mindig itt egy pár kép, és a 2. szezon OVA-janak openingje:

Kino egy utazó, egy vándor, aki egy fiktív világban járja az országokat, megismeri a kultúrájukat, szokásaikat, elbeszélget velük, és egy helyen sem tölt 3 napnál több időt. Mindezt barátjával, és partnerével teszi, Hermésszel, aki hűséges motorbiciklije, és beszél is.  És akkor most jöjjön a hidegzuhany… az ember azt hinné, hogy egy aranyos anime-ről van szó, holott ez nem teljesen igaz. A Kino no tabi nagyon súlyos etikai, erkölcsi, és filozófiai kérdéseket boncolgat, és ezt igyekeznek minél érthetőbben tálalni az embernek. De nem magyarázzák el a dolgokat, illetve nem adnak választ a kérdésre, mert azt a nézőre bízzák. Ilyen kérdések voltak például: „mennyire különbözik az ember az állattól? és melyik élete ér többet, milyen helyzetben?” , „jó-e az, vagy sem, ha minden ember látja a másik gondolatait?” , „kell-e nekünk olyan világ, ahol mindent a gépek csinálnak helyettünk?” , és még lehetne sorolni. A kérdéseket gyakran rendkívül cinikus módon tárja elénk a szerző. („például van egy olyan jelenet, mikor egy lány épít egy repülőt, és az tényleg repül, viszont miután leszáll, a lányt egy varázslónak tekintik, holott abban a korban vagyunk, ahol már autókkal, és motorokkal közlekednek az emberek; természetesen az író itt az új találmányok elítélésére gondol, és mindaz, ami elképzelhetetlen, az nem lehet más, mint varázslat). Mindezek mellett Kino az ő szócsöve is gyakran. Kino ugyan kommentálja az eseményeket, de szinte sosem alkot saját véleményt, azt mindig ránk bízza. Egyik részben még a vallás demagógiáját is előveszi. Az egész történetben egyszer látunk tőle igazán érzelembeli megnyilvánulást a dolgok iránt, azt is csak a 13. részben. Az anime nem követ rendes időrendet, a részek eléggé meg vannak keverve, de ez így van rendjén. Egészen az utolsó részekig ez nem is tűnt nagyon fel nekem.

Lévén viszonylag régebbi anime, a grafika nem a legjobb, de ebben nem is ez a lényeg. Ezt az anime-t mindenkinek csak ajánlani tudom, akinek tetszenek a komolyabb hangvételű alkotások, és szereti meglátni a dolgok mögötti valódi igazságot. Elgondolkodtatja az embert minden egyes rész. Akik látták a Mushi-shi-t, vagy a Shigofumi-t, és tetszett nekik, azok mindenképp nézzék meg. Illetve a sorozatnak van még egy special-ja, és két movie változata is, azokat még ugyan nem sikerült meglesnem, de ugyanezt az élményt nyújtják.

Kellemes anime-zést, remélem felkeltettem párotok érdeklődését! Befejezésül pár kép:

Umi monogatari: kezdjük evvel a kedves anime-vel. Két hableány testvér a főszereplőnk (na azért nincs uszonyuk; a különbség az emberekhez képest annyi csak, hogy a tengerben élnek), akik egy gyűrűt találva elhatározzák, hogy visszaviszik kegyes tulajdonosának a felszínre. A hableányok különös viselkedéséből a felszínen sok érdekes helyzet alakul ki, és maguk is zűrt okoznak, ám végig a jó szándék vezérli őket. Idővel megismerik a felszíniek életének csodálatos, és viszontagságos oldalait is. Már ebből látszik, hogy nem valami komoly alkotásról van szó, de lehet számítani benne sok komédiára, némi szerelemre, és kis ecchi-re is.

Umineko no Naku Koro ni: avagy “When Seagulls Cry”… ismerős a cím? Nem véletlen, ugyanis a Higurashi no Naku Koro ni (“When Cicadas Cry”) írójának tollából származik, ami szintén visual novel volt eredetileg, aztán anime adaptációt is kapott. A történet 1986-ban játszódik, mikor is a Ushiromiya család tagjai visszatérnek Rokkenjima szigetére, a család birtokára, hogy megvitassák kié legyen az örökség, miután apjuk meghal. (marakodás az örökségen persze el nem maradhat) Ám van olyan szóbeszéd, hogy az öregük fiatal korában még egy boszorkány segítségével szerezte meg 10 tonna aranyban a vagyonát, ezt pedig nem másképp, mint hogy eladta a lelkét neki. Persze a család tagjai nem hisznek az ilyen mesékben, de rögtön az első napon már furcsa dolgok történnek a házban, és egyre több az arra utaló jel, hogy Beatrice a boszorkány lehet, hogy tényleg létezik.  Aki elkezdi nézni, az készüljön fel, hogy Higurashi-hoz hasonló horror-krimit fog kapni, épp ezért gyenge idegzetűeknek nem ajánlom, és annak sem, akinek nem tetszett az előbb említett másik anime. Viszont akik azt szerették, azoknak ez is kedvencük lesz.

NEEDLESS: mondanom sem kell; ez az egyik anime a nyáriak közül ami nagyon meglepett, és nagyon megfogott. Az egyik főszereplőnk teljesen visszaadja a “Kamina érzést” (aki nem látta a Tengen Toppa Gurren-Lagann-t, az sürgősen nézze meg, mert alap ) , míg a másik tiszta “Simon”. Egy elmebeteg anime-ről lesz szó… durva rajzolás, sok poén, ecchi, ütős harcok fogják jellemezni ezt az anime-t. Ízig vérig shounen-fight anime, olyan szinten, hogy még a támadások neveit is bejelentik. A történet röviden…: A Földön kitört a III. világháború, ami természetesen atomháború volt. Japánban ezt leginkább Tokió szenvedte meg, ahol a mai napig egy “fekete-lyuk” (Black-Spot) tátong a város helyén. Egy szervezet veszi át az irányítást (Simeon), akik valamilyen oknál fogva vadásszák a NEEDLESS-eket(különleges képességekkel rendelkező egyének), és elnyomják a lakosságot. Kis srác főszereplőnk az ellenállási mozgalom egy tagja, de mikor azok támadást indítanak Simeon ellen, az utolsó emberig lemészárolják őket, kivéve a Cruz-t, és a nővérét. De ez se tart sokáig, mert egy a NEEDLESS-ek ellen feltalált robot rájuk talál, és nővére feláldozva magát egérutat ad öccsének, ám sajnos ez sem bizonyul hatásosnak, mivel a robot hamar beéri őt is. Ekkor a semmiből megjelenik egy kigyúrt napszemüveges, nyakában hatalmas keresztet hordó vadállat, aki puszta kézzel nekimegy a gépnek, és szétszedi… így kerül Cruz egy érdekes társaság kezébe, akik nem állnak másból, mint az előbb említett Blade, Gido a tudós-feltaláló, és a végtelenül buta, szexi Eve.

Aoi Hana: első eset, hogy shoujo ai-ba(lány szeret lányt) néztem bele (na de lehet, nem az utolsó). A történet két lányról szól, akik gyerekkorukban elválaszthatatlanok voltak, de a sors közbe szólt, és Fumi-ék másik városba költöztek még gyerekkorukban. Azóta 10 év telt el, Fumi épp első középiskolai napjára készül, ám igen csak el van keseredve, mert Chizu-chan távoli unokatestvére nem marad náluk tovább, és a helyzetet tovább bonyolítja, hogy Fumi szerelmes belé, de ő meg megházasodik. Épp pityeregve tart a vonaton az iskolába, mikor egy derűs, energikus lány meglátja, és azt hiszi, hogy molesztálják, ezért kis felhajtást kavar. Mikor végre vége az iskolának az Okudaira család vendégeket vár, akik nem mások, mint Fumi, és az anyja. És kiderül, hogy az, aki reggel a vonaton “segített” Fumi-nak nem más, mint Akira, aki nem más, mint tíz éve nem látott barátnője. A rajzolás és a zenék is teljesen visszaadják a Honey and Clover (“Méz és Lóhere”) érzését, ami nem meglepő, mert ugyanazok a készítők. Végszóként ezt azoknak ajánlanám, akiket nem zavar a lány-lány szerelem, és szeretik a hasonló szerelmi drámákat.

Bakemonogatari: ugyan sajnos angol felirathoz még nem volt szerencsém, így csak RAW alapján tudok ítélkezni, de ez a másik anime, amit a nyári szezonban nagyon vártam. Már a címből is lehet sejteni, hogy valami természetfeletti dolgokról lesz szó(lévén a cím két sejtető szóból [a bakemono = szörnyeteg, és monogatari = történetek, mesék, stb...] áll). Történetünk főszereplője Koyomi Araragi harmadéves főiskolás. Egy nap hazafelé menet megtámadja egy vámpír, aminek köszönhetően maga is vámpírrá kezd alakulni, ám ezt a folyamatot egy különös ember megállítja nála. Így azon kívül, hogy fél a fénytől, és emberfeletti képességei vannak, egy átlagos fiúnak tűnik. Egy nap épp a suli lépcsőjén rohan fel, mikor a semmiből az ölébe pottyan egy gyönyörű lány, aki a srác legnagyobb meglepetésére szinte semmit se nyom súlyban. Még aznap a titokzatos lány megfenyegeti, hogy ha bárkinek is elárulja a titkát, azt nagyon megkeserüli(mondhatni felszabdalja ), és ennek bizonyítékaképp ejt is Koyomi-n egy sebet. Ám pár perccel később, mikor a srác utána megy és felajánlja, hogy segít neki (csaj legnagyobb meglepetésére, hogy a srácon semmi sérülés sincs, amit előbb ejtett), hogy elviszi ahhoz a fickóhoz, aki rajta is segített. … Annyit tudni kell az anime-ről, hogy a SHAFT nagyon kitett magáért, és rettenetesen szép a rajzolás… ugyanakkor rettenetesen elvont is az egész. Felbukkanó kanji-k mindenhol, morbid montázsok. Aki látott akár egy részt is a Sayonara Zetsubo Sensei-ből az tudja miről beszélek. Csakis tapasztalt gyomrú anime-seknek ajánlom, és akik szeretik az átlagostól eltérő sorozatokat.

Fight Ippatsu! Juuden-chan!!: Na ez egy eléggé beteg anime… szó szerint. Gondolom mindenki látott már valamilyen szinten ecchi-t. Nos ez is az, de már-már a hentai-hoz közelít. Van benne bondage(kötözés), durva szado-mazo, bepisilés, orgazmus, és még lehetne sorolni a dolgokat. Mindez egy rettenetes baromság köré építve. Juuden-chan egy csoport, akik egy alternatív valóságban élnek, és az a dolgok, hogy a depressziós embereket feltöltsék. Ezt pedig nem teszik másképp, mint fogják a legközelebbi villanypóznát, kihúznak belőle egy ember nagyságú villamos dugót, és az ember hátába szúrják, ezzel lelkesedéssel, reménnyel feltöltve őket. Az embereknek nem kellene látniuk őket, ám mégis Plug, a főszereplőnk találkozik egy olyan sráccal, aki látja őt, és mivel a fiú nem kicsit meglepőnek találja, hogy a lány falakon képes átjutni, ő mindezt baseball ütő veréssel jutalmazza meg. Sajnos Plug következő feladata pont a fiú húga, aki viszont ezt nem nézi jó szemmel…  Mint írtam…akik szeretik az elvetemült már-már hentai ecchi vígjátékokat, azoknak tudom ajánlani ezt az anime-t.

Folytatása következik…